Az álmok Fonyóddal együtt elmaradnak

Eddig 4 középtávon indultam, 6:01, 5:40, 5:19 és 6:35-ös időkkel értem célba. Azt a minimum célt tűztem magam elé, hogy a 2007. év 2. legfontosabb versenyén, Fonyódon, megdöntöm az eddigi 5:19-es egyéni csúcsomat.

Fonyód elmarad. Szívbaj.

Talán Kisköre. Reménysugár.

Kiírják a kiskörei versenyt. Heuréka!

Megrendezik a kiskörei versenyt.

Középtáv? Tévedés.

Túlélőtúra.

Hiánycikk és konyharuha

Kisköre. Szélreceptoraim már érkezéskor tudtomra adták, hogy az 5:10-es álomidőt dobhatom a kukába, mert ilyen szélben talán még sose bicikliztem. Ekkor 11 óra volt és ez az elképzelhetetlenül ménkű nagy szél az idő múlásával egyenes arányban még tovább erősödött. Hujúj! Akkor inkább depózzunk. Nem nagyon találtuk a helyünket, először is a depó nyitva tartását nem az atomórához igazították. Majd amikor végre megnyílt, kiderült, hogy a 200 feletti rajtszám helyeket még frissen betonozzák…

„Követ mindenhova, akár egy árny, egy alteregó, melytől sosem szabadulhatsz. Mindig a nyomodban van, mint a lelkiismeret bosszantó küldötte, hogy beossza idődet. A leggyakrabban azonban önbizalom-növelő jó barátként kísér. Az Ironman mindig veled van.”

„It follows you everywhere. Like an ever-present shadow or an alter ego, and at times it can follow you like an annoying guilt-inducing time management stalker. But most often it follows you around as a confidence-inspiring best friend. Ironman is always with you.”

Mitch Thrower / Triathlete Magazin, 2003. november
Fordítás Földy Tímea